Gyász

Nem tudom, mit mondjak…
Itthagyott.
Helyettünk más helyet választott.
Bizonytalan kép felé futott…
Elhagyta ezt a világot.

Nem õ akarta,
a sorsd hozta így.
S kûzdve a vak világot,
Vesztve hagyott itt.

Õ volt, aki.
Volt, és ez a lényeg.
Nincs, …
és nem is lesz még egy.

Ember volt…,
szív és lélek,
Egy és más,
az és mégsem.

Gondolt jót, rosszat…,
Szépet.
Akarta a világmindenséget.
Csak egy részét, a saját egét…
abba tette mindenét.

Gondolt rá õ is…
Meg a többi.
Szívet pár sorba önti.
S mi is így teszünk mostan.
Pár sorba búcsúzunk a múltban.

Apám emlékére!